Írta: Csaba Lantos

Önismereti és alkotótábor a katolikus iskolában

“Tanítsd meg gyermekedet az állatok tiszteletére, ezzel tehetsz legtöbbet az állatkínzás ellen.”

                Ez volt az indíttatása és célja annak az Önismereti és alkotótábornak, ami a közelmúltban került megrendezésre a sárvári Szent László Katolikus Iskolában. A tábor a nevét Assisi Szent Ferencről kapta.

A természetszeretetéről ismert szent Ferenc az állatok védőszentje, aki a legenda szerint értette az állatok nyelvét, már a 13. század elején hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körül vesz minket, legyen az élő vagy élettelen.

A tábor célkitűzése az volt, hogy egymásnak tükröt tartva önmagukkal és a valósággal is szembesüljenek a diákok ill. önmagukat meghaladva, egy önzetlen célért dolgozva megajándékozhassanak másokat, ezen keresztül önmagunkat is.

„ Mindenkinek kellene, hogy legyen valami, amit önzetlenül tesz, pusztán azért, hogy a másoknak szerzett örömmel magát boldogítsa.”( Becca Prior ). Az érzelmi intelligencia fejlesztésével, a menhelyi valósággal való szembesítéssel  egy tudatosabb, felelős generációt szeretnénk, aki nyitott és segítőkész válaszokat ad a peremen lévő kiszolgáltatottaknak, legyen az ember vagy állat. Szeretnénk szót emelni ezzel a kezdeményezéssel az állatkínzás ellen és megtanítani az állatok jogait is.

A tábor két fő célja két helyszínen került megvalósításra. A délelőtti önismereti, személyiségfejlesztő, érzékenyítő programok a Katolikus Iskolában, a délutáni programok pedig a Sárvár és Kemenesalja Mentett Kutyáiért Alapítvány devecseri állatmenhelyén kerültek lebonyolításra. A délelőtti műhelyfoglalkozásokon a tanulók különböző helyzetekben próbálhatták ki magukat ill. az érzékenyítő foglalkozások keretében a fogyatékkal élők kiszolgáltatottságát. Az élménypedagógia módszerével és Vackor, az ötéves mentett kutya segítségével tanultak a kutyák kommunikációjáról és megismerkedhettek a felelős állattartás szabályaival. A „sajátélményű” gyakorlatok során képessé váltak a hatékonyabb önkifejezésre, az erőszakmentes kommunikációra és viselkedésmódra.

 A délutáni műhelyfoglalkozásokon a diákok egy célért dolgoztak (másokért), megismerkedhettek a segítő attitűddel (önmagunk meghaladása által juthatunk közelebb valódi lényegünkhöz). A  gyakorlati életre való nevelés keretében kutyaházakat újítottak fel, festettek, dekoráltak. Megtapasztalhatták a munkavégzés, a kreatív alkotás örömét és azt, hogy mire képes az ember a két keze által s ezáltal hogyan hat vissza önmagára is. A szociális kompetenciák fejlesztése mellett, a projektmunkában, csapatmunkában való aktív részvétel mellett sok idő jutott a menhelyi kutyák szeretgetésére, a lelkük ápolására is.

Szeretnék köszönetet mondani az egyházi iskola vezetőségének a lehetőségért, a lelkes kollégáknak a segítségükért ( Ördögné K. Mónika, Soltiné T.Andrea, Németh László )  a kortárs segítőknek ( Horváth Lilla és Homlok Anna, volt tanítványainknak) a jelenlétükért, Minárcsik Sándornak, a Sárvár és Kemenesalja Mentett Kutyáiért Alapítvány alapítójának a partneri közreműködésért és az alapítvány dolgozóinak, önkénteseinek.

„ A nyugat szegénysége a szeretetlenség, a törődés hiánya, nemcsak a magány szegénysége, hanem a hité a lelki életé is…” ( Teréz anya )

Szeretnénk, ha ezzel a kezdeményezéssel a gyerekek ráébrednének arra, hogy mennyi szépség, lehetőség és érték van az önzetlenség, a hit világában és felelősségteljes válaszokat adnának a jövő nagy kérdéseire. Hiszen amennyire érzékennyé tesszük őket az élet valódi értékeire, olyan jövőt és öregkort készítünk elő önmagunk számára.                                               Szeretettel: Lovász Adrienn😊